Öt hét “Közösen töltött idő” átalakulhat-e “Közös Teal tér”-ré?

Március eleje van, és a Findhorn Alapítvány munkatársai, akik az Európai Integrál Konferenciára (IEC) látogatnak és a  Teal szervezetek szekció részeként fognak majd prezentálni, már nagyon izgatottak.

Az elmúlt 53 évben a Findhorn Alapítvány – mely nemzetközi spirituális közösség, oktatási központ és ökofalu is egyben -, személyes és globális léptékű átalakulás színtere volt. Ez a hely egy elképesztő, csodálatos, rejtélyekkel teli “iskola”, mely belső önmegfigyeléssel és ezen belső, intuitív impulzusok mentén létrejövő működéssel (melyet nevezhetünk magasabb énnek, univerzális értelemnek, avagy a bennünk lakozó Istennek) tette meg első lépéseit annak idején. Ezen kívül közös alkotás tere a természetes környezettel összhangban és az

“a munka maga a működő szeretet”

mantra megtestesítője.

Mindezt egy új, magasabb emberi tudatosság kialakulásának szolgálatában valósítja meg az alapítványEz a szándék nagyon erőteljesnek tűnik – és valóban az is. Világszerte emberek ezrei tekintik iránymutatónak a Findhorn Alapítványt és annak tevékenységét, sokak számára pedig már a puszta léte is inspiráló. Sokan látogatják meg rendszeresen Findhornt azért, hogy “Findhorn adagjukat” megkapják. Ez valóban egy rendkívül inspiráló, tápláló közösség és szervezetAz elmúlt években mindemellett megjelent az az érzés, intuíció az itt tevékenykedőkben, hogy az alapítványon keresztül

valami, még az eddigieknél is nagyobb szeretné kifejezni magát.

“Kissé megrekedtnek, fáradtnak és  frusztráltnak éreztük magukat, mert nem tudtuk, hogyan indítsuk el ezt a változást központunkban, mely önmagát „az átalakulás, a transzformáció központjának” nevezi. Kissé ironikus, igen, tudjuk. A spiráldinamikai színeit használva rendelkezünk a borostyán hierarchikus struktúrájával és fundamentalizmusával, ezen kívül óriási mennyiségű zölddel – annak fényét és árnyékát egyaránt megtestesítve -, illetve jelen van némi Teal minőség is…. ám nagyon kevés a narancs.”

5. CC copy 2Amit a konferenciára hozunk, az annak története, hogy több mint 100 munkatársunkkal hogyan töltöttünk el 5 hetet együtt, egy öt hónapos periódus alatt – kurátoraink kérésére – abból a célból, hogy felfrissítsük, megújítsuk céljainkat, szembenézzünk a trükkös, sokszor kényelmetlen „elefánt a porcelánboltban” érzéssel, hogy elmélyüljünk, megújuljunk, és a fejlődés útján előrevivő utakat, módszereket határozzunk meg saját magunk számára. Nem könnyű ezt egy közösségben, tömegesen véghezvinni, megvalósítani.

Érdekes fejleménye a történetnek, hogy időközben létrejött egy kis integrál csapat. Ez a csapat meggyőzte a kollégák nagy részét, hogy olvassák el Ken Wilber ‘Boomeritis’ című művét (végül egyszerre 83 példányt vásároltunk belőle), videókonferenciát szerveztek Frederic Laloux-val, ami, bár többekben ellenérzést keltett először, végül a „4. Közösen töltött idő” időszak csúcspontjának bizonyult. A közösségi központ eszmecseréi az étkezések közben is mélyek és gazdagok voltak, az integrál szemlélet pedig biztosan szerepel a menüben. A kísérlet jelenleg is folyik, az elköteleződés magas, megyünk előre – az élet nálunk sosem unalmas!

Úgy gondoljuk, hogy más szervezetek is vannak hozzánk hasonló helyzetben – szervezetek, akik szívesen tanulnának eddig megtett utunkból, amely jelenleg is folyamatban van.

Ahogy haladunk előre ötödik, egyben utolsó szakaszunk felé a ”Közösen töltött időben”, alig várjuk,  hogy megoszthassuk a konferencián résztvevőkkel a lelkesedést és az ellenállást, az út izgalmait, a nem várt ajándékokat és mindazt, ami még májusig történik velünk és nálunk. Reméljük, az IEC-re hozott prezentációnknak számotokra is lesz mondanivalója.

Tíz perc sétára az irodánktól tintakék hullámok emelkednek magasra és törnek meg Findhorn partjain és mi érezzük ezt az emelkedést és törést itt, legbelül is.

Jonathan Dover és
Yvonne Cuneo – 2016. március

FF logo2013

Vásárolj jegyet! Még több tartalmat szeretnék Nézd meg a programot

0
Your Cart