A női minőségek integrációja
Hogy nőként mennyire vagyunk kibékülve női oldalunkkal, mennyire akarjuk, merjük és tudjuk megélni igazán női minőségünket, számos dologtól függ: neveltetésünktől, a környezettől, amiben élünk, megélt tapasztalatainktól és attól, milyen sérüléseket hoztunk magunkkal korábbi, előző életeinkből. Az Integrál Európai Konferencia első napján egy különleges workshoppal kezdtem Veréb Szandra integrál tanácsadó és orientális táncos jóvoltából.
Nőként számos szerepet élünk meg életünk során, és ezekben néha teljesen elveszünk. Bennünk él a Kislány, a Szűz, az Anya, a Szerető, az Amazon, a Bába, a Papnő, a Varázsló, hogy csak néhányat említsek, és életünk egy-egy szakaszában egyik vagy másik minőség dominál.
Elizabeth Davies nevéhez fűződik annak a 12+1 archetípusnak a kidolgozása, amellyel életünk során találkozhatunk. Az archetípusok lényege, hogy magát az energiát kell követni és érzékelni velük kapcsolatban, amit bennünk egy-egy minőség felhoz. Ezek az archetípusok ráadásul nem feltétlenül életkorhoz köthetőek, hanem a tudatfejlődés egyes állomásai során, az ego meghaladásával is találkozhatunk velük.
Az integrál szemlélet lényege, hogy megjelenik benne az egyén, mint önálló individuum, Önmagával egységben és egy közösség tagjaként is. Így például a kezdeti bemelegítés során, testünkkel egyszerre Önmagunkra és a többi résztvevőre figyelve kellett lépni. Egységben lenni mindkét szinten, és közben érzékelni, mikor vagyunk kezdeményezőek az első lépés megtételében, és mikor válunk követővé. Nagyon könnyű, lágy megtapasztalása volt az együttműködésnek és az Önmagunkra figyelésnek, egy kis idő után pedig az áramlás és az együtt mozgás igazán könnyeddé vált.
A női minőségek megélése nem csak a nők számára volt fontos. A csoportnak egy férfi tagja is volt, ami nőként hatalmas hozzájárulás volt az egység megéléséhez és az energiák kiegyenlítődéséhez. A női minőség integrációja tehát nem csak nőként, de férfiként is egyensúlyt eredményez bennünk.
Az egyes archetípusokhoz való kapcsolódás a tánc útján hol könnyebb, hol nehezebb élménynek bizonyult. Azt éreztem, a tudat fejlődéséhez és az ego meghaladáshoz meg kell élni minden archetípust, így ha a személyiségfejlődés során egyik vagy másik archetípus nem bontakozott ki a maga természetességében, az annak megfelelő életkorban, ez bármikor pótolható.
Száguldoztak bennem a személyes felismerések, hol a végtelen könnyedség, hol a már elfojtani nem akaró könnyek között átélt alámerülés, azonosulás, feloldódás, pillanatképeiben. Mintha valami láthatatlan energetikai műszer újrahangolt volna, miközben elismerésre került bennem minden archetípus szükségessége és jelenléte. Nem ítélve meg egyiket sem jónak és rossznak sem.
Az egyéni egység megélése után lehetőség nyílt a közösség erejébe vetett Erő és bizalom megtapasztalására is. Ezzel egy időben annak az ősbizalomnak a visszaállítására, amely valamikor nagyon régen elveszett, ezért megmaradt a feltétlen megadástól való félelem. Egymással kapcsolódás következett egy körben, majd a kör közepébe lépve minden félelem elengedése azzal kapcsolatban, hogy ez a számomra mindezidáig ismeretlen, de néhány perc alatt gyorsan ismerőssé vált néhány ember vajon meg fog-e engem tartani, ha tényleg átadom magam nekik. Míg kezdetben minden porcikám tartott a feladattól, a jelenlétük, erejük, összpontosított figyelmük és törődésük feloldotta a maradék ellenállásomat. Ennek köszönhetően megszülethetett, vagyis inkább visszaállt ez a régen elveszett bizalom.
Amikor ismét pár másodpercre a kör közepén álltam, éreztem, hogy a néhány perces élmény után újra megleltem a középpontomat, így az eltérő minőségek is kiegyenlítődtek bennem. Amíg korábban valamiféle vad háborút vívtam a bennem élő Nővel, most úgy érzem, nem egy lépéssel, de mérföldekkel kerültem közelebb ezen minőségemhez. A táncon keresztül a test és a lélek ismét egységbe került, a megtapasztalás egyben felszabadítást is jelentett, hogy a végén megtaláljon a béke.