Nemzetközi Európa Állítás
Vannak olyan pillanatok, amikor íróként legszívesebben beadnám a felmondó levelemet, mert a szavak csak korlátozottan tudják visszaadni az átélt élményt. Ez történt velem a Nemzetközi Európa Állítás után is, amikor is odasétáltam Gánti Bencéhez, és csak annyit mondtam neki: Fogalmam nincs, hogy erről hogy fogok írni…
Bence csak annyit mondott: Majd leülsz, és jönni fognak a szavak. Csak hát nem könnyű megfogni energiákat, érzéseket, ami a több órás esemény alatt egyéni és kollektív szinten is feljött.
Családállításról már hallottam korábban, de Európa állításról még nem, így el sem tudtam képzelni, mi is lesz ez az egész. Az elv ugyanaz, csak nagyban, sokkal nagyobb térben, a cél pedig: gyógyítani Európát az évezredek óta felhalmozott sérüléseiből.
Mert ahogy nap közben Thomas Hübl is elmondta, a kollektív trauma integrálása folyamatban van. Társadalmi építőmunkások vagyunk, akik hordozzák magukban a múltat, és közben folyamatosan építjük újjá magunkat. A múlt feldolgozásának traumái pedig még gyerekcipőben járnak. A jövő pedig abban rejlik, hogy belefejlődünk-e egy magasabb aspektusunkba.
Az a több mint 300 ember, aki részt vett a folyamatban, először kiválasztotta a saját nemzete képviselőit, majd pedig különböző minőségek is kiválasztásra kerültek. Mi pedig nézőként végigkövethettük azt a változást, ami a térben folyamatosan és hosszan bekövetkezett.
Például azt, hogy hogyan taszította le a Szégyen Európa Lelkét a „trónról”, és maradt ott az állítás végéig. Vagy hogy milyen viszonyba kerültek az egyes országok a menekültekkel és a rend őreivel. És hogy mennyire (nem) tudott a Férfi energia megjelenni és kibontakozni, vagy hogy mennyi szomorúságot érzett mindeközben a Női minőség. Európa gyermekei sem tudtak semmit tenni a változásért, így nekik is viselniük kell a múlt következményeit.
Voltak pillanatok, amikor szinte megfojtott az a mély, nehéz energia, ami megjelent a térben, és voltak igazán felemelő percek is, különösen a gyógyítási folyamat megindulása után. Aki úgy érezte ugyanis, hogy nyitott szívvel, gyógyítani tudja Európát, meghívást kapott az állítás terébe. Kit hová húzott az energia, átrendeződtek a pozíciók és az energiaviszonyok, akinek eddig nehéz volt, az talán kissé fellélegezhetett.
Különleges élmény volt Csehország és Szlovákia összekapcsolódása, a kezdeti fájdalmak megélése és kibontakozása után a megkönnyebbülés és az „újjáegyesülés” – ha csak energiában is, a megbocsátás erejével. A másik hasonlóan felszabadító élményt az Európai Föld, a Béke és a Menekültek összekapcsolódása adta.
Európa kétségkívül gyógyult ebben a pár órában, bár a középpontban ülő Szégyent nem tudták kimozdítani a helyéről. Másnap volt szerencsém a Szégyent képviselő lánnyal pár szót váltani, és rákérdeztem, mit érzett az állítás közben? Azt mondta, Erőt és Szeretetet érzett magában. Ugyanakkor nem érezte a többiekben az Erőt ahhoz, hogy képesek legyenek elmozdítani őt a központi szerepből. A hideg futkosott a hátamon a szavait hallva, hiszen a szégyen a legalacsonyabb energiájú erő, így ha Európát ilyen szinten ez az érzés uralja, az mind rövid, mind hosszú távon csak pusztítja.
Egyre nagyobb szükség van tehát a bennünk feléledő Erőre és Szeretetre, amivel Önmagunkon keresztül egyszerre Európát és a Földet is gyógyítjuk. Köszönöm az élményt, aminek köszönhetően néhány pillanatra jómagam is kapcsolódhattam mind Európa Lelkéhez, mind ahhoz a Női minőséghez, ami úgy tűnik, igencsak gyógyításra szorul a világban.
Szerző: dr.Hörömpő Andrea
