Integral Flow – Egy módszer, ami csodákat tehet a kapcsolataiddal
Szerző: Dr. Hörömpő Andrea
Számos könyvet olvastam már a kapcsolatokról, sőt írtam is róla, de úgy érzem, Gánti Bence Integral Flow workshopja mindennél pontosabban világított rá egy olyan vakfoltomra, amire eddig nem voltam éber. Arra, hogy mint mindent, a kapcsolatainkat is energiák mozgatják, és hogy némely kapcsolatomban korábban jómagam is úgy viselkedtem, mint elefánt a porcelánboltban.
Van az a mondás, hogy egy pillangó szárnyának a rezdülése képes cunamit elindítani a Föld másik oldalán. Belegondoltunk-e már abba, hogy ha egy pillangó szárnyrezdülése erre képes, vajon mi mit teremtünk és teremthetünk a kapcsolatainkban? Mennyire látjuk a másikat, mennyire vesszük figyelembe az ő nézőpontjait, befogadásának lehetőségeit és határait? Sokkal kevesebbszer, mint azt lehetne, Bence pedig ennek a „hogyanjait” adta át az Integral Flow gyakorlatok során.
Mert megtanulni érzékelni egymás határait, bizony nem megy gyakorlás és visszajelzések nélkül. Közös feladat és munka ez, amely Önmagunk és a másik elfogadásán, tiszteletén alapul. Nem magunkra véve és nem hibáztatva egymást azért, ha egy kapcsolatban bármelyik félnek térre és időre van szüksége.
Két sorban, egymással szemben álltunk. A gyakorlat három lépésből állt. Először én közelítettem a párom felé, lassan, figyelve Önmagamra és figyelve rá. Szemkontaktus helyett csak kissé lefelé, magam elé nézve, növelve az éberségemet, érzékelve az energiákat. A párom a kezével jelzett, amikor úgy érezte, álljak meg. Finoman, nem parancsolóan, egyszerűen tudatva, hogy most kicsit lassítsak, vagy teljesen álljak meg. Majd később ismét jelzett, amikor úgy érezte, most újra közelíthetek, indulhatok.
Sokan voltunk a teremben és érdekes volt látni, hogy minden pár saját tempóban haladt. Nem volt két egyforma gyorsaság, egyforma jelzés, egyforma időzítés, egyforma célba érés. Volt, ahol egyáltalán nem is volt „célba érés”, a távolság állandósult egy szinten, előrelépés nélkül.
Majd jött a csere, fordítva. Ugyanúgy, magamra és a másikra is figyelve, de most mégis másképp. Most én adtam a jelzéseket és ő közeledett felém. Tiszteletben tartva a határaimat és az ő határait, ítéletek és nézőpontok nélkül. Majd végül pedig egyszerre lépdeltünk. Ő is és én is, figyelve és adva a jelzéseket egymásnak. Kicsiben játszottuk az Életet, gyakoroltunk a hétköznapokra.
Érdekes volt a tapasztalás arról, hogy visszajelzéseket adok és kapok. A való életben oly sokszor elfeledkezünk erről. Nem adunk a másiknak visszajelzéseket, így olyanná válik a kapcsolat, mintha bekötött szemmel kóborolnánk az Élet útvesztőjében. Ezért van, hogy ahelyett, hogy közelednénk a másikhoz, sokszor valójában távolodunk tőle. Ha igazán éberek és ügyesek vagyunk, akkor persze megtanulunk bekötött szemmel is tájékozódni. Így aki ilyen „kiképzésben” részesül, az idővel az energiák mesterévé válhat, akinek a saját társa válik a legnagyobb tanítójává.
A második feladatnál már négyen alkottunk egy csoportot. Itt megtapasztalhattuk, hogy egy apró mozdulat, milyen változást indít el a térben, és arra a csoport másik tagja, mit, mikor és hogyan reagál. Követtük és éreztük a másikat, és mozdultunk mi is, egységbe kerülve Önmagunkkal és a csoporttal.
Mindez csak egy rövid ízelítő volt Bence Integrál Flow módszeréből, aminek a legnagyobb hozzájárulása az lehet az életünkhöz, hogy megtanít a jelenben lenni, segít érzékelni a finom interperszonális kapcsolódásokat, miközben a mozgás által felszabadítja a testet, és érzékelteti az érintésben rejlő erőt. Az élmény pedig, aminek során egyfajta belső transzformáció megy végbe bennünk, életre szólóan megváltoztathatja mind a saját magunkkal, mind a másokkal való kapcsolatainkat.
