Általános iskolák meghekkelése integrál módszerrel: az integrál elmélet oktatása 9 éveseknek
Amikor tanítani kezdtem, naivan úgy képzeltem, hogy az AQAL alapjait egy kilencévesnek is könnyedén el tudom magyarázni. Tudják mit? Nem sikerült. Persze, hogy nem.
Ezután taktikát váltottam, mert megértettem, hogy az integrál szemlélet a negyedik osztályos tanterv részeként nem válik a gyerekek hasznára és célszerűbb, ha inkább a tantermi aktivitás kiegészítésére használom. Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, míg ki nem találtam, hogyan tudnánk az AQAL-lal kiegészíteni a tanmenet elemeit.
Íme két példa:
1) A kvadránsok használata az iskolai fogalmazásokban
2) Az aktuális állapot beazonosítása, mely segít a tanulóknak viselkedésük önszabályozásában, közvetve pedig hatással van az egész osztály viselkedésére is.
A kvadránsok használata az iskolai fogalmazásokban
„Menj a helyedre és fejtsd ki részletesebben” – elborzadva gondolok rá, hogy régebben ilyen visszajelzést adtam a diákoknak. Ezen változtatva és túllépve, megismertettem az osztállyal a kvadránsokat és elmagyaráztam, hogy fogalmazás írásakor 4 féle szempontból is írhatnak egy jelenségről:
(BF) a szereplők gondolatai és érzései – mit mondanak maguknak, azaz belső monológ
(BA) párbeszéd, kapcsolatok – mi történik az emberek között?
(JF) cselekmények és tárgyak – mi történik, mit látnánk egy filmben?
(JA) környezet és összefüggés – hol történik mindez? Ez minek a része?
A tanulók gyakorlásként különböző jeleneteket írnak meg úgy, hogy csak egy kvadránsra koncentrálnak. Aztán visszatérnek a szöveghez és úgy használják a kvadránsokat, mint egy festő a palettát. Ötvözni tudják a 4-féle nézőpontot bármilyen kombinációban, hogy elérjék a kívánt hatást fogalmazásukban és közvetíteni tudják, amit íróként ki szeretnének fejezni.
A tanulók arra használják a kvadránsokat, hogy azokon keresztül nézzék a világot és segítségükkel gyakorlati, tapasztalati úton kísérletezzenek a helyett, hogy absztrakt elméletek mentén gondolkodnának.
Az aktuális állapot beazonosítása, mely segít a tanulóknak viselkedésük önszabályozásában, közvetve pedig hatással van az egész osztály viselkedésére is
A viselkedésmutató tábla régebben jelzőlámpához hasonlított. A tanulók nevét ruhacsipesszel kitűztük a táblára. Ha a gyerekek „jól” viselkedtek, a nevük a zöld sávban maradt. Ha rendetlenkedtek, a tanár átmozgatta a csipeszt a sárga mezőbe, ezzel finoman jelezve, hogy ha így folytatják, a büntetés felé közelednek. Amennyiben tovább rosszalkodtak, átkerültek a vörös sávba, és ennek már következményei voltak.
A három szín számomra inkább különböző állapotokat jelképezett, mint sem hogy a büntetés súlyosságára utalt volna. Elhatároztam, hogy a zöld szín felett kiegészítem a táblát ezüst és arany sávokkal. Azután megkérdeztem a diákokat, hogy fel tudnak-e sorolni 5 különböző állapotot, amit az iskolában éreznek nap közben, a legrosszabbtól (vörös) a legjobbig (arany). Mindegyik színhez külön leírást készítettek, részletesen kifejtve, hogy ezekben az állapotokban mit éreztek belül, hogyan jöttek ki a többiekkel, és fizikailag mit cselekedtek, tettek.
Az alábbi gondolatok merültek fel:
Vörös: Nem vagyok büszke arra, amit csinálok, de nem tudok leállni. Néha szándékosan bántani akarom magam vagy valaki mást. Nem uralom a testem és nagyon feszült vagyok.
Sárga: Nem igazán érzem jól magam. Valami elvonja a figyelmemet, vagy másokat bosszantok. A teremben nézelődöm körbe-körbe, vagy olyan dolgokkal foglalkozom, amik elvonják a figyelmem az óra menetétől. Kicsit ideges vagyok, vagy kényelmetlenül érzem magam.
Zöld: Átlagos nap, nem érzem magam különösebben sem jól, sem rosszul. Lehetne jobb is, de örülök, hogy nem rosszabb. Jól kijövök a többiekkel és megoldom a problémákat, amiket kell. Úgy tűnik, átlagosan viselkedem – azt csinálom, amit általában szoktam.
Ezüst: Mintha a többiek példaképe lennék. Hálás vagyok azért, amit az élettől kapok, és azt szeretném, ha én is és a többiek is jól éreznénk magunkat. Érdeklődő és aktív vagyok. Néha mosolygok is, az arcom izgatott vagy békés.
Arany: Szülinapos érzés. Nagyon jó itt lenni és a lehető legjobban érzem magam. Szeretném, ha ezt rajtam kívül a többiek is így éreznék. Ura vagyok a testemnek, ám néha lehet, hogy hevesen gesztikulálok, kicsi vagy nagyobb mozdulatokkal.
Ezután azt próbáltuk kitalálni, hogyan változtathatnánk a nem kedvelt állapotokon. A diákok ötleteket gyűjtöttek, hogyan is vihetik magukat egy színnel feljebbi állapotba. Például ahhoz, hogy a sárgáról eljussunk a zöldbe elég, ha megállunk és veszünk néhány jó mély levegőt. Vagy észrevesszük, mi minden ment jól a mai napon, amiért nem voltunk elég hálásak.
Bevallom, többször is szükségem volt a gyerekek tanácsára, hogy hogyan is kerüljek vissza a zöld szintre. Bizony, az én nevem is szerepel egy ruhacsipeszen.
Miután a gyerekek megtanulták jól beazonosítani saját állapotukat, felelősek lettek önmaguk megfigyeléséért. Ők maguk kezdték el a csipeszeket arra a szintre rakosgatni, ahol éppen voltak. Többé nem büntettem egy gyereket sem azért, mert vörös állapotban jött az iskolába, miután otthon reggel veszekedés volt a családban. Hallottam, ahogy reggelente elkezdenek beszélgetni arról is, hogy hogyan szabályozzák önmagukat annak érdekében, hogy oldani tudják saját feszültségeiket, mielőtt azok még rendetlenkedés formájában testet öltenének.
A diákok a nap folyamán bármikor változtathatnak csipeszük helyzetén, s ők meglepődve konstatálták, hogy mennyit változik az állapotuk a hét, együtt töltött óra alatt.
Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek konfliktusok. Ha egy gyerek Arany állapotban érzi magát, de közben szándékosan bosszantja a többieket: például dobálja a könyveket az osztályban és közben feszültnek tűnik, én egyszerűen azt mondom neki: „Látom, hogy most (az állapot, amit rajta látok) vagy, mégis Aranynak mondod magad a táblán és ez nem egyezik a viselkedéseddel. Kérlek, gondold át, milyen állapotban is vagy valójában, és mit tehetsz.”
Bár időbe telik, hogy ezt a viselkedési kultúrát bevezessük az osztályteremben, alkalmazása rövid és hosszú távon egyaránt busásan megtérül az iskolaév folyamán. Látom, ahogyan a gyerekek beazonosítják saját, aktuális állapotukat, dolgoznak vele és ezáltal nagyobb tudatosságot fejlesztenek ki magukban az önszabályozásra. Ez azt bizonyítja számomra, hogy az integrál megközelítés több előnnyel jár, mint az előtte használt módszer.
Ez csupán két rövid példa arra, hogy hogyan hívta életre az integrál szemlélet használata az osztályteremben mindazt, amit már úgyis csináltam. Azóta kísérleteztem már a Teal szervezeti struktúrákkal a diáktanácsban is, melynek eredményeképp a diákok létrehoztak egy kézikönyvet és egy alapelv-listát, melyek segítenek a tagság rugalmas kezelésében és a felelősségi körök pontos meghatározásában.
Megtaláltam a többszörös perspektíva helyét és szerepét az osztályteremben; a tudatosság különféle szintjeit alkalmazzuk az osztályban döntéshelyzetekben, elkezdtünk diák kutatócsoportokat kvadránsokkal összekötni annak érdekében, hogy így még alaposabban tanulmányozhassunk egy-egy témát.
Az AQAL-nak megvan a helye az osztályteremben, de nem kötelező elem. Egy megoldás, egy térkép, amely csak “az alkalmas problémára vár”. Életet lehel abba, ami már amúgy is jelen van.
Robert Macleod, Phorms Frankfurt Taunus Általános Iskola, Németország
Vásárolj jegyet! Még több ingyenes tartalmat kérek! Nézd meg a programot! 